Tudod, mi történik olyankor, amikor egy gyerek nagyot ásít? Elárulom, de ez titok: valahol fönt, a felhők fölött, egy kicsi vonat füttyent egyet. Egészen halkan, hogy csak az álmos fülek hallják meg.
Ez a csillagpor vonat.
A csillagpor vonat minden este útnak indul, amikor a nap lefekszik a hegyek mögé a saját felhőágyába. A mozdonya holdfényből van, a kerekei csillagporból, és nem sínen jár, hanem az álmos gyerekek ásításain gördül végig, egyiktől a másikig.
Sssss-hhhh… sssss-hhhh… — így megy a csillagpor vonat. Nem kattog, nem zakatol. Csak suhan, puhán, mint amikor a paplant felhúzod egészen az álladig.
Az első kocsiban a plüssmacik utaznak. Egész nap dolgoztak: ölelésben, várakozásban, vigasztalásban. Most a kerek ablakokon át nézik a csillagokat, és bólogatnak, ahogy a vonat ringatja őket. Bólint a maci… bólint a maci…
A második kocsiban a mai nap kacagásai utaznak. Minden nevetés, ami ma felszállt a világban, itt gömbölyödik össze, mint sok kis fénylő gombolyag. Halkan gurulnak ide-oda, ahogy a vonat kanyarodik a Tejút mentén.
A harmadik kocsi a legpuhább. Ide kerülnek az esti puszik, a betakargatások és a „jó éjszakát" suttogások. Ebben a kocsiban mindig meleg van, és halványan világít, mint az éjjeli lámpa.
És hogy hová megy a csillagpor vonat? Az Álomállomásra. Ott minden ásító gyerekhez odagördül egy szép álom: van, akihez repülős álom érkezik, van, akihez palacsintás, és van, akihez olyan álom, amiben a plüssmacija beszélni tud.
Hallod? Sssss-hhhh… sssss-hhhh… A vonat már közeledik. Épp most gördül végig egy nagy-nagy ásításon… lehet, hogy éppen a tiéden.
Csukd be a szemed, és figyelj. A mozdony halkan füttyent: itt vagyok. A kerekek csillagport szitálnak a párnádra. A harmadik kocsiból kigördül egy esti puszi, egyenesen a homlokodra.
Sssss-hhhh… sssss-hhhh… Jó éjszakát. A csillagpor vonat elvisz az Álomállomásra. Reggelig meg sem áll.
Vége. Szép álmokat! 🌙